00. Chapter

Egy nap tudni fogja az ember milyen meghalni testileg, de lelkileg csak néhányan tapasztalják. Ami rosszabb és fájdalmasabb is lehet, ha olyan személyben csalódsz akiben eddig megbíztál. Tudni illik, ilyenkor az ember e legjobb esetben barátokhoz vagy orvoshoz fordul, de a legrosszabb mikor egyikben se tudd menedéket lelni.
Így van egy történetünk főszereplőjével
Elizabethel is, barátjai nincsenek az apja édesanyja halála után az egyik közeli maffiába lelt menedéket. Akkor a maffia vezér látta Elizabeth apján, hogy ért ehhez, mivel már nem volt fiatal, ezért ráhagyta a vezér szerepét. Az akkor még pornak számító banda, egyre jobban kezdett feljebb jutni a rang listán és egy év elteltével ők lettek a legveszélyesebbek a környéken, senki nem mert nekik tartozni, mert akkor vagy kinyírtak vagy saját magadat kellett megölnöd a főnök színe előtt.
Elizabeth csöndben figyelte a történéseket, ha kellett tovább bent is maradt a suliba, csak hogy ne lássa a házába történni dolgokat. Volt olyanra is esett, hogy mikor nyitotta ki a bejárati ajtót, akkor lőttek fejbe valami férfit és a vér az arcára fröccsent. Teljesen lesokkolt, nem bírt mozdulni, mire az apja annyit mondott az egyik emberének 'vigasztald meg', majd mint aki jól végezte a dolgát felment a lépcsőn. De arról nem tudott, hogy nem fogadott neki szót egyik embere se, csak ott hagyták Betht, aki a szobájába rohanva sírva rogyott az ágyra. Sosem értette mit követett el, hogy ilyen élete legyen.
De ez minden semmi volt, ahhoz képest, mikor egy fiú jött az iskolába. Rejtélyes, félelmet keltett a lányban, de valami különösen vonzotta benne. Senkihez nem szólt, az a sarokba húzódó fajta volt, mint Elizabeth. Majd egy nap olyan történt, ami mindenkit meglepet, talán véletlen volt, vagy szándékos?

Sziasztok! Itt is lenne, amolyan Prológus avagy bevezető féleség. Remélem tetszik! Tudom nem lett olyan jó, de most ennyire futotta, attól még remélem tetszik! 
Iratkozz fel, Kommentelj!