02. Chapter

Elizabeth

2015.10.16 (12:37)

Az ablaknak döntve a fejem néztem a lefolyó eső cseppek versenyét, miközben a fülemben szólt a zene. A lábamon levő takarót jobban magamra húztam, és a karjaimat szorosabban magam köré fontam. Utálok itthon lenni.  Most biztosan meglep titeket, hogy mit keressek itthon, ennek egy magyarázata van. Beteg lettem. Reggel erős hányingerrel keltem, ami később hányáshoz vezeted, aztán fázni kezdtem, folyt rólam a víz és így mentem le a konyhába, ahol a ház vezető nő rögtön látta rajtam, hogy nincs valami rendben. Oda rohant hozzám, majd kezét a homlokomra nyomva, megállapította, hogy magas lázam van és ma feltétlenül itthon kell maradnom pihenni. Bár igazság szerint inkább aszalódtam volna az iskola padban, de nem itthon kell lennem és hallgatni, ahogy apám éppen "dolgozik". De ha mondanám Teresa-nak, a ház vezető nőknek, hogy én bizony menni akarok suliba, úgy leszedi a fejem, hogy utána kereshettem a tűt meg a cérnát, hogy vissza varrhassam. Inkább ez helyet, helyeslően bólintottam, és felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyamba. A falat bámultam, nem tudtam mit csináljak, aztán eszembe jutott a naplóm és felültem az ágyon, a mellettem levő éjjeli szekrény felső fiókját kihúztam, majd kivettem a kemény fedeles kis könyvet, ami igazából egy füzet, de nagyon hasonlít egy régi kötésű könyvre. Becsaptam a fiókot, felültem és a hátamat a falnak döntöttem, a lábaimat felhúztam és rá tettem a naplómat kinyitva annál az oldalnál, ahova az utolsó sorokat "véstem". Egy ceruzát elvettem magam mellől és elkezdtem feljegyezni a gondolataimat, amik mélyen, legbelül nyomták a lelkemet. 

"Kedves naplóm! Tudom, hogy hülyeség köszöni egy tárgynak, de számomra nem csak egy tárgy vagy, hanem már az életem, mert ha te nem lennél itt nekem, lehet, hogy már nem élnék. De mikor gondoltam is az öngyilkosságra eszembe jutottál te, hogy beléd bármit írhatok, nem fogsz elítélni. Viszont ezt most tegyük félre, és foglalkozunk az igazi gonddal. Az apámmal, egy ideje még furcsább, mint volt, sokkal később ér haza, több ügyfél van nála. Attól félek, hogy nagy baj készülődik. Próbálom azzal áltatni magam, hogy csak ezt bemagyarázom saját magamnak, de belül egy hang, mindig azt kiálltja, hogy ez egy nagy összecsapás kezdete." 

A naplómat becsuktam és vissza tettem a fiókba majd csak arra lettem figyelmes, hogy gyomrom korogni kezd. Ideje lenne már az ebédnek ugyanis már délután kettő is el múlt. Le vonszolom magamat a konyhába és be nézek a hűtőbe. Sehol semmi, amihez kedvem, ezért a szekrényből elő veszek egy zacskó csipszet és némi csokit, majd le ültem a Tv elé. Nem telt bele sok időbe, mire ütéseket kilátásokat és persze lövéseket hallottam apám "irodája" felől. Nem tudom mi a francnak itthon kell az ilyen ügyeket intéznie. Már nem is vagyok hajlandó több figyelmet neki szentelni, mert csak magamat idegesítem fel. Inkább felállok a kanapáról, s a csipszet meg a csokit magammal viszem fel a szobámba, majd az ajtót bezárva magam mögött, ülök le az ablak elé. A telefonomat elővettem a nadrágzsebemből, majd fülesemet felkaptam egy kupac ruha tetejéről, majd elindítottam

a kedvenc számomat. A lábam végénél levő takarót magamra húztam, és néztem ki az ablakon.
Innen tudjátok, hogy mi volt, csak néztem tovább az eső cseppeket amikben volt  valami nyugtató érzés. Kopogás zavarta meg a nézelődésemet.
– Gyere! – szóltam ki. A kilincs lenyomódót, majd kitárult az ajtó, aki mögötte volt nagyon lesokkolt.

Jin

A kezem találkozót a bokszzsák kemény anyagával, majd újra, és újra egészen addig amíg nem éreztem magam kimerültnek. A térdemre tettem mindkét kézfejem a levegőt gyorsabban kapkodtam, az arcomról folyt az izzadság, míg végül a földön hagyott nyomot kisebb-nagyobb cseppek formájába. Gyorsan kifújtam magam, felkaptam a törölközőmet, és felkocogtam a lépcsőn a szobámig, ahol a pólómat ledobtam a földre, majd a fürdőbe vettem az irányt. Megnyitottam a csapot, így a fürdőrózsából áramlani kezdett a víz, beállítottam a nekem kedvező hőmérsékletre levettem a maradék ruhámat, és a víz kellemesen melengette a bőröm, ahogy beléptem alá. Gyorsan megmostam a felsőtestem, majd a sampont a kezembe kapva a hajamat mostam meg, és öblítettem le róla a habot. Elzártam a vizet, majd egy törölközött a derekam köré tekertem, tükörről letöröltem a párát, és egy ideig csak meredten bámultam a tükörképem. Nem tudom, hogy miért döntött úgy apám, hogy mostantól iskolába kell járnom, hisz első osztályos korom óta magántanuló vagyok. De valami azt súgja, hogy egy terv része vagyok, és én, ha az életemmel kell érte fizessek, kiderítem, hogy mi folyik itt. Kiléptem a a fürdőszobámból, majd a szekrényemből kivettem egy fekete csőnadrágot, és hozzá szintúgy egy fekete pólót választottam, gyorsan magamra kaptam őket. A kocsikulcsot az egyik tartóból kikaptam, a bőrdzsekimet az ágyról felkaptam és a lépcsőn lefutottam, majd az kirontottam a bejárati ajtón, s kint várt rám a korom fekete lamborghinim, amibe beszálltam, a motort felbőgetem, majd a mellettem elhelyezkedő ülésről elvettem a kaput kioldó kis szart, és kinyitottam. Kitolattam és elindultam a kedvenc szórakozóhelyemre, Death or Love nevezetű klubba.